EVANGÉLIUMI ELMÉLKEDÉS
Abban a időben Jézus az égre emelte szemét és így imádkozott: Szent
Atyám, nemcsak tanítványaimért könyörgök, hanem azokért is, akik a
szavukra hinni fognak bennem. Egyek legyenek mindnyájan! Amint te,
Atyám, bennem vagy és én tebenned, úgy legyenek ők is mibennünk, és így
elhiggye a világ, hogy te küldtél engem. Megosztottam velük a
dicsőséget, amelyet nekem adtál, hogy egyek legyenek, amint mi egyek
vagyunk: én őbennük, te énbennem, hogy így ők is teljesen egyek
legyenek, s megtudja a világ, hogy te küldtél engem, és szereted őket,
amint engem szerettél. Atyám! Azt akarom, hogy akiket nekem adtál, ott
legyenek velem, ahol én vagyok s lássák dicsőségemet, amelyet nekem
adtál, mivel már a világ teremtése előtt szerettél engem. Én igaz Atyám!
A világ nem ismert meg, de én ismerlek, s ők is megismerték, hogy te
küldtél engem. Megismertettem velük nevedet, és ezután is megismertetem,
hogy a szeretet, amellyel engem szeretsz, bennük legyen, és én is
őbennük legyek.
Főpapi imájának befejező részében Jézus mindazokért imádkozik, akik
az apostolok szavára eljutnak a benne való hitre. E szavak előrevetítik,
hogy az apostoli igehirdetés és szolgálat, valamint az Egyház
szolgálata az évszázadok és évezredek folyamán eredménnyel fog járni.
Eredménnyel annak ellenére is, hogy folyamatosan szembe kell néznie az
elutasítással, a gyűlölettel.
Az apostolok érdemének kell tekintenünk, hogy elfogadták Jézus hívását, megismerték az Úr személyét és tanítását, s benne felismerték a Megváltót. Érdem azért, mert személyes döntés volt ez részükről. Érdem, mert sok kortársuk ellentétes döntést hozott, az elutasítást választotta. Érdem, hogy kitartottak Jézus mellett, mert ez szeretetüknek a jele.
A hívőknek, akikért Jézus itt imádkozik, az az érdeme, hogy bár nem hallották személyesen Jézust, nem láthatták ők, mégis az apostolok szavának köszönhetően eljutnak a hitre. Ők is személyes döntést hoznak, ők is szeretetüket akarják kifejezni. A Krisztusban hívők hitbeli és szeretetbeli egysége jelként szolgál a világban, hogy Jézus valóban az Atya küldötte, jelként, amelyet látva ők is eljuthatnak a hitre. Egység csak ott van, ahol mindenki elfogadja az Atya irgalmát, a Fiúra mint Megváltóra tekint és engedi, hogy a Szentlélek vezesse. Én is az egység jele vagyok?
© Horváth István Sándor
Az apostolok érdemének kell tekintenünk, hogy elfogadták Jézus hívását, megismerték az Úr személyét és tanítását, s benne felismerték a Megváltót. Érdem azért, mert személyes döntés volt ez részükről. Érdem, mert sok kortársuk ellentétes döntést hozott, az elutasítást választotta. Érdem, hogy kitartottak Jézus mellett, mert ez szeretetüknek a jele.
A hívőknek, akikért Jézus itt imádkozik, az az érdeme, hogy bár nem hallották személyesen Jézust, nem láthatták ők, mégis az apostolok szavának köszönhetően eljutnak a hitre. Ők is személyes döntést hoznak, ők is szeretetüket akarják kifejezni. A Krisztusban hívők hitbeli és szeretetbeli egysége jelként szolgál a világban, hogy Jézus valóban az Atya küldötte, jelként, amelyet látva ők is eljuthatnak a hitre. Egység csak ott van, ahol mindenki elfogadja az Atya irgalmát, a Fiúra mint Megváltóra tekint és engedi, hogy a Szentlélek vezesse. Én is az egység jele vagyok?
© Horváth István Sándor