EVANGÉLIUMI ELMÉLKEDÉS
Abban az időben Jézus átment a Galileai-tengernek, vagyis
Tibériás-tavának a túlsó partjára. Nagy tömeg követte, mert látták a
csodajeleket, amelyeket a betegeken végbevitt. Jézus fölment egy hegyre,
és ott leült tanítványaival együtt. Közel volt húsvét, a zsidók ünnepe.
Amikor Jézus fölemelte szemét, és látta, hogy nagy tömeg jön feléje,
így szólt Fülöphöz: „Honnan vegyünk kenyeret, hogy legyen mit enniük?”
Ezt pedig azért kérdezte, hogy próbára tegye, mert ő tudta, hogy mit fog
tenni. „Kétszáz dénár árú kenyér sem elég nekik, hogy mindenki kapjon
valami keveset” – felelte Fülöp. Az egyik tanítvány, András, Simon Péter
testvére megszólalt: „Van itt egy fiú, akinél öt kenyér és két hal van,
de mi ez ennyinek?” Jézus meghagyta: „Telepítsétek le az embereket!”
Sok fű volt azon a helyen. Letelepedtek hát: szám szerint mintegy
ötezren voltak csupán a férfiak. Jézus pedig vette a kenyereket, hálát
adott, és kiosztotta a letelepedett embereknek; ugyanígy (adott) a
halból is, amennyit csak akartak. Amikor pedig jóllaktak, szólt
tanítványainak: „Szedjétek össze a maradékot, hogy semmi se vesszen
kárba.” Összeszedték, s tizenkét kosarat töltöttek meg az öt árpakenyér
maradékából, amit meghagytak azok, akik ettek. Amikor pedig az emberek
látták a csodajelet, amelyet Jézus végbevitt, így beszéltek: „Ez valóban
az a próféta, aki a világba jön.” Amikor Jézus észrevette, hogy érte
akarnak jönni, és el akarják vinni, hogy erőszakkal királlyá tegyék,
ismét visszavonult a hegyre, egészen egyedül.
Manapság, amikor az üzletek polcain százféle pékáru közül
válogathatunk, kevésbé érezzük, hogy a kenyér Isten ajándéka. Amikor a
régebbi időkben az emberek saját maguk vetették el a búzát a földbe és
hétről-hétre megtapasztalták, hogy a termés mennyire ki van szolgáltatva
az időjárás körülményeinek, jobban megbecsülték a kenyeret, s jobban
tudták, hogy a termés Isten jóságától is függ. A kenyér persze
napjainkban is ugyanúgy készül az aratástól a sütésig, mint
évszázadokkal ezelőtt, csak nem látjuk közvetlenül azt a sok-sok emberi
munkát, illetve azt az isteni áldást, amelynek köszönhetően asztalunkra
kerül.
A csodálatos kenyérszaporítás alkalmával Jézus ad kenyeret az embereknek, aki az utolsó vacsorán önmagát adta lelki kenyérként az Oltáriszentségben. Ajándék ez elsősorban a mennyei Atyának, hiszen az iránta való engedelmesség vezeti mindig Jézust. De ajándék ez az apostoloknak is, akik az utolsó vacsorán kapott parancs szerint Jézus távozása után a kenyértörésben találják meg közösségük alapját. Ugyanakkor ezt az ajándékot, saját testét az Oltáriszentségben Jézus mindannyiunknak is nyújtja, mégpedig úgy, mint az örök élet táplálékát. Olyan titok ez, amelyet nem kívülről kell szemlélnünk, hanem élni kell a lelki táplálkozás e nagy lehetőségével. A földi kenyér is és a lelki kenyér is Isten ajándéka számunkra, amely biztosítja földi és örök életünket.
© Horváth István Sándor
A csodálatos kenyérszaporítás alkalmával Jézus ad kenyeret az embereknek, aki az utolsó vacsorán önmagát adta lelki kenyérként az Oltáriszentségben. Ajándék ez elsősorban a mennyei Atyának, hiszen az iránta való engedelmesség vezeti mindig Jézust. De ajándék ez az apostoloknak is, akik az utolsó vacsorán kapott parancs szerint Jézus távozása után a kenyértörésben találják meg közösségük alapját. Ugyanakkor ezt az ajándékot, saját testét az Oltáriszentségben Jézus mindannyiunknak is nyújtja, mégpedig úgy, mint az örök élet táplálékát. Olyan titok ez, amelyet nem kívülről kell szemlélnünk, hanem élni kell a lelki táplálkozás e nagy lehetőségével. A földi kenyér is és a lelki kenyér is Isten ajándéka számunkra, amely biztosítja földi és örök életünket.
© Horváth István Sándor