EVANGÉLIUMI ELMÉLKEDÉS

Abban az időben Jézus így szólt: „Én vagyok a jó pásztor. A jó pásztor életét adja a juhokért. A béres azonban, aki nem pásztor, akinek a juhok nem a sajátjai, otthagyja a juhokat, és elfut, amikor látja, hogy jön a farkas. A farkas aztán elragadja és szétkergeti őket. A béres azért fut el, mert béres, és nem törődik a juhokkal. Én vagyok a jó pásztor. Ismerem enyéimet, és enyéim is ismernek engem, – mint ahogy az Atya ismer engem, és én ismerem az Atyát. Életemet adom a juhokért. De más juhaim is vannak, amelyek nem ebből az akolból valók. Ezeket is vezetnem kell. Hallgatni fognak szavamra, és egy nyáj lesz és egy pásztor. Azért szeret engem az Atya, mert odaadom az életemet, hogy majd ismét visszavegyem. Nem veszi el tőlem senki, magam adom oda, mert van rá hatalmam, hogy odaadjam, és van rá hatalmam, hogy visszavegyem. Ezt a parancsot kaptam Atyámtól.”

---

„A jó pásztor életét adja a juhokért” (Jn 10,11) – mondja Jézus a mai példabeszédben. A következő sorokból pedig az is egyértelműen kiderül, hogy az Úr önmagáról és küldetéséről tanít: „Én vagyok a jó pásztor. … Életemet adom a juhokért” (Jn 10,14-15). Amikor Jézus ezeket mondja, hallgatói nem sejtik, hogy mindez hamarosan valósággá fog válni. Jézus mindvégig tudja, hogy azért jött a világba, hogy odaadja életét az emberekért, s küldetése kereszthalálával valósul meg. A kereszten valósággá válik, ami korábban elmélet, jövendölés, tanítás volt.
Gyerekkorunktól kezdve egyre többet tanulunk meg főként elméletben a kereszténységről. Megismertük Jézus életét és tanítását a hittanórákon. A prédikációkban sokat hallunk hitünk igazságairól és Krisztus követéséről, valamint vallásos tartalmú könyvek segítségével mélyítjük el ismereteinket hitünk titkairól. De mindannyiunk életében elérkezik a pillanat, amikor rájövünk, hogy nem csak a templomban tartózkodás ideje alatt kell hinnünk és imádkoznunk, hanem életünk minden percében az evangélium szerint kell élnünk. Az elméleti tanítás valósággá válik bennünk, amely minden élethelyzetben meghatározza cselekedeteinket. Vegyük fel keresztünket! – mondja Jézus. Ezt nem elméletben, hanem csak a gyakorlatban lehet megtenni. Kész vagyok-e odaadni életemet annak, aki feláldozta értem életét?
© Horváth István Sándor

---

Uram, Jézus! Körülöttem a romlás, a pusztulás sokféle jelét látom. Önmagukat pusztító embereket és saját világukat pusztító, élhetetlenné tevő embereket. És te engem nevezel a föld sójának, a világ sójának és a romlást megállító sónak. Tudom, hogy ebben a világban kell élnem, de hozzád tartozva, hogy a te örömhíred, a te tanításod, a te igazságod jó ízét adhassam a világnak. Éljen bennem a krisztusi íz: az öröm és a jóakarat.