Isteni Irgalmasság vasárnapja
'Legyetek irgalmasok, miként a ti
mennyei Atyátok is irgalmas!' (Lk 6,36)
Boldog II. János Pál pápa kezdeményezésére a húsvét utáni vasárnapon
az Isteni Irgalmasságot ünnepeljük. Mindenekelőtt azt érdemes
tisztáznunk, hogy mit is jelent az irgalmasság. Sok ember ugyanis
napjainkban vagy nem érti vagy félreérti, hogy mit jelent ez a fogalom,
illetve tulajdonság. Mit jelent az, hogy Isten irgalmas? Mit jelent,
hogy az ember irgalmat gyakorol? A félreértés oka az lehet, hogy sokan
úgy vélik, gyávaságot vagy bizonyos értelemben megalkuvást jelent, ha
valaki a másik embernek megbocsátja gyengeségeit, bűneit. Szerintük az
igazságosság elve a legfontosabb, s ennek megfelelően a jóért jutalom, a
rosszért pedig büntetés jár kivétel nélkül minden esetben. Eközben
sajnos nem veszik észre, hogy az igazságosság elvének könyörtelen
hangoztatása és érvényre juttatása bizony igazságtalansághoz és
irgalmatlansághoz vezet. Ne essünk tévedésbe: az igazságosság fontos
szempont, de szeretet nélkül, megbocsátás nélkül rossz irányba vezet.
Isten
irgalmas, azaz megbocsát. Irgalmát az emberek felé gyakorolja. Az ember
ugyanis szembeszáll Istennel, nem engedelmeskedik neki, nem tartja meg
törvényeit. Ezáltal az ember bűnt követ el és bűnével eltávolodik
Istentől. Isten irgalmas és megbocsát az embernek. Nekünk, bűnös és
bűneinket megbánó embereknek szükségünk van arra, hogy Isten irgalmas
legyen, megbocsásson nekünk, különben bűneink miatt büntetést
érdemelnénk, és az igazságosság szerint nem volna más lehetőség. Amikor
Isten megbocsát a bűnbánó embernek, akkor visszafogadja őt szeretetébe. A
megbocsátás, az irgalom nem gyengeség Isten részéről, hanem
szeretetéből fakadó tulajdonság és cselekedet.
Jézus szava szerint
az embernek is irgalmasnak kell lennie. Amit mond, valójában az egyik
legkomolyabb felszólítása felénk: 'Legyetek irgalmasok, miként a ti
mennyei Atyátok is irgalmas!' (Lk 6,36), illetve 'ha ti nem bocsátotok
meg az embereknek, Atyátok sem fog nektek megbocsátani' (Mt 6,14). Isten
irgalmát utánozva nekünk is megbocsátónak kell lennünk embertársaink
felé.
Gyakran hallani a következőt: 'Megbocsátok, de nem
felejtek!' Az így vélekedők azt gondolják, hogy most pillanatnyilag nem
neheztelek a másikra, nem ütök vissza azonnal, de majd alkalomadtán
bosszút állok, és elégtételt veszek az engem ért sérelemért. Ez
valójában nem megbocsátás! Aki érti az irgalmasság fogalmát és
találkozott már az igazi irgalmassággal, azaz megtapasztalta, hogy Isten
eltörli bűneit, az nem mond ilyet. A megbocsátás a bűnöknek és
sérelmeknek teljes elfelejtését jelenti. Nem emlékezem többet arra, hogy
a másik ember mivel bántott meg, nem említem meg többé előtte, hanem
végképp kitöröltem még az emlékezetemből is. Így helyezhetjük ugyanis új
alapokra emberi kapcsolatainkat, és Isten is így helyezi új alapra
kapcsolatát velünk. Nem emlékezik többé bűneinkre, hanem szeretetét
sugározza felénk.
(...) Különösen fontos, hogy a
világ felé tegyünk tanúságot arról, hogy hiszünk az irgalmas Istenben.
Hiszünk abban, hogy mindenkinek megbocsát. Hiszünk abban, hogy irgalma
és szeretete nagyobb a mi bűneinknél. Hiszünk abban, hogy irgalmának
köszönhetően juthatunk el az örök üdvösségre. Hiszünk abban, hogy az
Egyház az irgalmasság jele a világban. Imádkozzunk a nem hívőkért, hogy
ők is megtapasztalják Isten irgalmát!
Istenem, irgalmas Atyám,
nagy alázattal és bűneim beismerésével indulok feléd. Tudatában vagyok
annak, hogy megbántottalak téged, s csak nálad lelhetek irgalomra.
Irgalmad a te végtelen szeretetednek a jele. Elhagyom a tékozlás bűnös
útját, és bátran visszaindulok hozzád, aki megbocsátó irgalommal vársz
rám. Rálépek arra az útra, amely feléd, az irgalomban gazdag Isten felé
vezet! Taníts meg engem arra, hogy mindig meg tudjak bocsátani
embertársaimnak, így fejezve ki szeretetemet feléjük! Hiszek, Uram,
erősítsd bennünk a hitet!
Horváth István Sándor
Forrás ~ Internet
