EVANGÉLIUMI ELMÉLKEDÉS

Abban az időben így tanított Jézus: „Úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda, hogy aki benne hisz, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. Isten nem azért küldte Fiát a világba, hogy elítélje a világot, hanem hogy üdvözüljön általa a világ. Aki hisz benne, az nem esik ítélet alá, de aki nem hisz, az már ítéletet vont magára, mert nem hitt Isten egyszülött Fiában. Az ítélet ez: A világosság a világba jött, de az emberek jobban szerették a sötétséget, mint a világosságot, mert tetteik gonoszak voltak. Mert mindenki, aki gonoszat tesz, gyűlöli a világosságot, és nem megy a világosságra, nehogy napvilágra kerüljenek tettei. Aki azonban az igazságot cselekszi, a világosságra megy, hadd jusson nyilvánosságra, hogy tetteit Istenben vitte végbe.”

---

Első olvasásra úgy tűnhet, hogy a mai evangéliumi szakasz a Nikodémussal való párbeszéd része. Valójában az evangélista Jézus mondásaiból egy olyan beszédet formál, amely megvilágítja a beszélgetés témáját: a megváltás és a szeretet titkát, a kereszt titkát.
A hit Isten megismerésének útja. Isten megismerése során ráébredünk arra, hogy legfőbb tulajdonsága a szeretet, sőt ő a szeretet. János apostol írja mintegy vallomásszerűen: „Megismertük a szeretetet, amellyel Isten szeret bennünket, és mi hittünk a szeretetnek” (Jn 4,16). Isten szeretete akkor éri el tetőpontját, amikor az Atya elküldi Jézust, a Fiút a világba és ő feláldozza magát a kereszten. Bár bűneink miatt ítéletet és büntetést érdemelnénk, s bár oly sok rosszal bántjuk meg Istent, ő nem akar ránk örökké haragudni, hanem kész megbocsátani. Nem akar minket elítélni, hanem a legvégsőkig elmegy annak érdekében, hogy megmentse az embert, megmentsen minket. Ha ennyire határtalan az isteni szeretet, akkor mi miért méricskélünk kicsinyesen, amikor e szeretet viszonzásáról vagy a felebaráti szeretetről van szó? Próbáljuk meg utánozni Isten nagylelkű szeretetét!
Ha valóban hiszünk a Jézus kereszthalálában és feltámadásában megmutatkozó isteni szeretetnek, akkor egy új távlat nyílik meg számunkra, a hit útja, amely a halálon és a feltámadáson keresztül az örök életre vezet.
© Horváth István Sándor

---

Uram, Te szeretsz engem a szenvedésben is! Uram, hiszek irántam való jóságodban és szeretetedben. Biztosan tudom, hogy Te gondoskodsz rólam. Sok kegyetlenség van a világban. De a világ minden természetes összefüggésével együtt egy magasabb hatalomnak van alávetve. Hiszem, hogy Te vagy a világ Ura és Teremtője. Hiszem, hogy minden a Te kezedben van, minden ember, én is. Te Atyánk vagy, és szeretsz mindannyiunkat. Köszönöm, hogy Te vagy az állandó változásban az élet nyugvópontja, amelyhez tarthatom magam. Köszönöm, hogy szilárd életem van Benned, és így a jövőm nincs a véletlenre bízva.