BŰNBÁNATI ZSOLTÁROK
6. Zsoltár
Uram, ne feddj meg bosszúságodban,
és ne fenyíts meg engem haragodban.
Könyörülj rajtam, Uram, mert erőtlen vagyok,
gyógyíts meg, Uram, mert csontjaim remegnek.
Lelkem teljesen összezavarodott,
Uram, meddig késlekedsz még?
Fordulj felém, Uram és ments meg engem,
szabadíts meg irgalmadban engem!
Hisz a halál honában senki sem emlékezik meg rólad,
s az alvilágban ki dicsér téged?
Kimerültem a sóhajtozásban,
éjjelenként megfürösztöm ágyamat,
könnyeimmel öntözöm nyugvóhelyemet.
Szememet a bánat homályossá tette,
aggá lett sok ellenségem.
El tőlem mind, ti gonosztevők,
mert az Úr meghallgatta sírásom szavát!
Az Úr meghallgatta könyörgésemet,
az Úr figyelembe vette imádságomat.
Valljon szégyent és zavarodjon össze
minden ellenségem,
távozzon mind és valljon szégyent.
32. Zsoltár
Boldog, akinek gonoszsága bocsánatot nyert,
és akiknek bűne el van takarva.
Boldog az, akinek az Úr nem tudja be vétkét,
s akinek lelkében nincsen csalárdság.
Amíg hallgattam, csontjaim megöregedtek,
s egész nap jajgattam.
Mert éjjel-nappal rám nehezedett kezed,
ellankadt erőm, mint a nyár hevében.
Megvallottam előtted bűnömet,
gonoszságomat el nem rejtettem.
Elhatároztam: »Megvallom magam ellen hűtlenségemet
az Úrnak.«
És te vétkem gonoszságát megbocsátottad.
Hozzád fohászkodjon tehát minden szent alkalmas időben,
akkor áradjanak bár a vizek, el nem érik őket.
Te vagy menedékem, megőrzöl a veszedelemtől;
Körülveszel a szabadulás örömével.
Értelmet adok neked és megtanítlak
az útra, amelyen járnod kell;
Rajtad tartom szemem.
Ne legyetek értelmetlenek,
mint a ló és az öszvér:
amelyeknek fékkel és zablával kell szorítani az állát,
másként nem közelednek hozzád.
Sok csapás éri a bűnöst,
ám az Úrban remélőt irgalom övezi.
Örvendjetek az Úrban és vigadjatok, igazak,
ujjongjatok mindnyájan egyenes szívűek!
38. Zsoltár
Uram, ne vádolj engem bosszúságodban,
ne fenyíts meg haragodban.
Mert nyilaid belém hatoltak,
és kezed rám nehezedik.
Haragod miatt nincs ép hely a testemen,
bűneim miatt nincs nyugalma csontjaimnak.
Mert gonoszságaim elborítják fejemet,
és súlyos teherként nehezednek rám.
Rothadnak és üszkösödnek sebeim,
oktalanságom miatt.
Nyomorult lettem, egészen meggörnyedtem,
szomorkodva járok-kelek naphosszat.
Ágyékomat gyulladás lepte el,
nincs ép hely testemen.
Nagyon elgyötört és elcsigázott vagyok,
szívem fájdalmában kiáltozom.
Uram, előtted van minden vágyódásom,
sóhajom nincs elrejtve előtted;
Szívem vergődik, erőm elhagyott,
még szemem világa sincs velem.
Ha közelednek felém barátaim és társaim, megállnak,
akik velem tartottak, messze maradnak.
Tőrt vetnek, akik életemre törnek,
akik vesztemet akarják, álnokságot beszélnek,
s naphosszat cselt szőnek.
Én azonban, mint a süket, nem hallok,
olyan vagyok mint a néma, aki nem nyitja ki száját;
Olyanná lettem, mint az, aki nem hall,
mint akinek nincs védekező szó a szájában.
Mert reményemet, Uram, beléd vetem,
te meghallgatsz, Uram, én Istenem!
Hisz azt mondom: »Miattam sohase örvendjenek,
és ha lábam meginog, ne kérkedjenek fölöttem.«
Mert közel vagyok az eleséshez,
fájdalmam mindenkor előttem van.
Mert megvallom gonoszságomat,
és bánkódom bűnöm miatt.
De ellenségeim élnek és fölém kerekednek,
sokan vannak, akik igazságtalanul gyűlölnek,
akik a jóért rosszal fizetnek,
és bántanak, mert jóra törekszem.
Ne hagyj el engem, Uram, én Istenem,
ne távozzál el tőlem!
Siess segítségemre,
Uram, én szabadítóm!
51. Zsoltár
Könyörülj rajtam, Isten, irgalmad szerint,
könyörületességed szerint töröld el gonoszságomat!
Moss egészen tisztára vétkemtől,
bűnömtől tisztíts meg engem!
Mert elismerem gonoszságomat,
és bűnöm előttem van szüntelen.
Ellened vétkeztem, egyedül ellened,
s azt cselekedtem, ami előtted gonosz,
hogy igaznak bizonyulj beszédedben,
és igazságos a te ítéletedben.
Íme, gonoszságban fogantattam,
és bűnökben fogant engem az én anyám.
Íme, te a szív igazságát szereted;
bölcsességedet titokban kinyilatkoztattad nekem.
Hints meg engem izsóppal és megtisztulok,
moss meg engem és a hónál fehérebb leszek!
Add, hogy örömet és vidámságot halljak,
hadd ujjongjanak csontjaim, amelyeket összetörtél!
Fordítsd el bűneimtől arcodat,
töröld el minden gonoszságomat!
Tiszta szívet teremts bennem, Isten,
s az erős lelket újítsd meg bensőmben!
Színed elől ne vess el engem,
szent lelkedet ne vond meg tőlem!
Add vissza nekem üdvösséged örömét,
és készséges lélekkel erősíts meg engem!
Hadd tanítsam útjaidra a bűnösöket,
hogy hozzád térjenek az istentelenek!
Szabadíts meg a vértől, Isten, szabadító Istenem,
hogy nyelvem ujjongva hirdesse igazságodat!
Uram, nyisd meg ajkamat,
hadd hirdesse szám dicséretedet!
Hiszen nem kedveled a véres áldozatot,
ha égő áldozatot hozok, nem tetszik neked.
A töredelmes lélek áldozat Istennek,
a töredelmes, alázatos szívet, Isten, nem veted meg.
Tégy jót, Uram, jóságodban Sionnal,
hogy felépüljenek Jeruzsálem falai.
Akkor majd kedvedet leled az igaz áldozatban,
ajándékokban, egészen elégő áldozatokban;
Akkor majd fiatal bikákat tesznek oltárodra.
102. Zsoltár
A szegény imádsága, amikor bajban volt,
és panaszát az Úr előtt kiöntötte.
Uram, hallgasd meg imádságomat,
és kiáltásom jusson eléd.
Ne fordítsd el tőlem arcodat soha,
amikor engem szorongatás ér;
Hajtsd hozzám füledet,
amikor csak segítségül hívlak, sietve hallgass meg.
Mert füstként enyésznek el napjaim,
és csontjaim szárazak, mint a forgács.
A szívem, mint a lekaszált, kiszáradt széna,
még azt is elfelejtettem, hogy kenyeremet megegyem.
Annyit jajveszékel szavam,
hogy a bőr már a csontomra szárad.
A puszta pelikánjához hasonlítok,
olyan lettem, mint a bagoly a romok között.
Virrasztok és olyan vagyok,
mint a magános veréb a háztetőn.
Ellenségeim szüntelenül gyaláznak,
gyűlölőim összeesküdtek ellenem.
Bizony kenyér gyanánt hamut eszem
és könnyel vegyítem italomat
haragod és bosszúságod miatt,
mert felemeltél s a földre sújtottál engem.
Napjaim hanyatlanak mint az árnyék,
magam pedig mint a széna száradok.
De te, Uram, megmaradsz örökre,
és emlékezeted nemzedékről nemzedékre.
Te majd felkelsz és megkönyörülsz Sionon,
mert itt az ideje, hogy megkönyörülj rajta,
valóban itt az ideje!
Hisz szolgáid szeretik köveit,
és romjait fájdalommal látják.
De félik majd nevedet a nemzetek, Uram,
s a föld minden királya fölségedet.
Mert felépíti az Úr Siont,
és megnyilvánul dicsőségében.
Figyelembe veszi a nyomorultak imádságát,
és nem veti meg könyörgésüket.
Jegyezzék fel ezt a jövendő nemzedéknek,
hadd áldja az Urat az a nép, amelyet majd teremt.
Mert letekint szent magasságából,
lenéz az Úr a mennyből a földre,
hogy meghallja a foglyok jajgatását,
és megmentse azokat, akiket halálra szántak;
Hogy hirdessék Sionon az Úr nevét
és az ő dicséretét Jeruzsálemben,
amikor majd egybegyűlnek a népek és az országok,
hogy az Úrnak szolgáljanak.
Megtörte erőmet az úton,
rövidre szabta életemet. Így szóltam:
»Istenem, ne ragadj el engem életem közepén,
hiszen a te éveid nemzedékről nemzedékre nyúlnak.
Kezdetben megteremtetted a földet,
s a te kezed művei az egek.
Azok elmúlnak, de te megmaradsz;
Mint a ruha, mind elavulnak,
váltod őket, mint az öltözetet és elváltoznak.
Te azonban ugyanaz maradsz és éveid nem fogynak el.
Szolgáid fiainak mindenkor lesz lakásuk,
és utódjuk megerősödik majd színed előtt.«
130. Zsoltár
A mélységből kiáltok Uram Hozzád!
Istenem, hallgasd meg szavamat!
Legyen füled figyelmes
hangos esedezésemre.
Uram, ha a vétkeket számon tartod,
Uram, ki állhat meg Előtted?
Hiszen Tenálad a bocsánat,
hogy féljünk Téged.
Benned bízom, Uram.
Lelkem bízik az Ő szavában,
várja lelkem az Urat,
jobban, mint az őr a hajnalt.
Jobban, mint az őr a hajnalt,
várja Izrael az Urat,
mert az Úrnál van az irgalom,
és bőséges Nála a szabadítás.
Ő megszabadítja Izraelt
minden gonoszságától.
143. Zsoltár
Uram, hallgasd meg imádságomat,
figyelj könyörgésemre hűséged szerint,
hallgass meg engem igazságod szerint.
Ne szállj perbe szolgáddal,
mert senki sem igaz előtted az élők közül.
Íme ellenség üldözi lelkemet,
porig alázza életem,
sötétségbe taszít engem, mint a rég megholtakat.
Lelkem elszorul bennem,
szívem megdermed bensőmben.
Megemlékezem a régi időkről,
gondolkodom minden tetteden,
elmélkedem kezed műveiről.
Kitárom feléd kezemet,
lelkem Utánad eped, mint a szomjas föld.
Uram, hamar hallgass meg,
mert elsorvad a lelkem.
Ne fordítsd el tőlem arcodat,
mert olyan leszek, mint akik a sírba szállnak!
Add, hogy már reggel halljam irgalmadat,
mert Benned bízom;
Mutasd meg nekem az utat, amelyen járnom kell,
mert én Hozzád emelem lelkemet!
Ments meg engem ellenségeimtől,
Uram, Hozzád menekülök!
Taníts meg arra, hogy megtegyem akaratodat,
mert Te vagy az én Istenem!
A Te jó lelked vezessen engem egyenes földön!
Uram, nevedért tarts életben engem.
Vezess ki a szorongatásból hűségedben,
pusztítsd el ellenségeimet irgalmadban;
Semmisítsd meg minden üldözőmet,
mert én a Te szolgád vagyok!
6. Zsoltár
Uram, ne feddj meg bosszúságodban,
és ne fenyíts meg engem haragodban.
Könyörülj rajtam, Uram, mert erőtlen vagyok,
gyógyíts meg, Uram, mert csontjaim remegnek.
Lelkem teljesen összezavarodott,
Uram, meddig késlekedsz még?
Fordulj felém, Uram és ments meg engem,
szabadíts meg irgalmadban engem!
Hisz a halál honában senki sem emlékezik meg rólad,
s az alvilágban ki dicsér téged?
Kimerültem a sóhajtozásban,
éjjelenként megfürösztöm ágyamat,
könnyeimmel öntözöm nyugvóhelyemet.
Szememet a bánat homályossá tette,
aggá lett sok ellenségem.
El tőlem mind, ti gonosztevők,
mert az Úr meghallgatta sírásom szavát!
Az Úr meghallgatta könyörgésemet,
az Úr figyelembe vette imádságomat.
Valljon szégyent és zavarodjon össze
minden ellenségem,
távozzon mind és valljon szégyent.
32. Zsoltár
Boldog, akinek gonoszsága bocsánatot nyert,
és akiknek bűne el van takarva.
Boldog az, akinek az Úr nem tudja be vétkét,
s akinek lelkében nincsen csalárdság.
Amíg hallgattam, csontjaim megöregedtek,
s egész nap jajgattam.
Mert éjjel-nappal rám nehezedett kezed,
ellankadt erőm, mint a nyár hevében.
Megvallottam előtted bűnömet,
gonoszságomat el nem rejtettem.
Elhatároztam: »Megvallom magam ellen hűtlenségemet
az Úrnak.«
És te vétkem gonoszságát megbocsátottad.
Hozzád fohászkodjon tehát minden szent alkalmas időben,
akkor áradjanak bár a vizek, el nem érik őket.
Te vagy menedékem, megőrzöl a veszedelemtől;
Körülveszel a szabadulás örömével.
Értelmet adok neked és megtanítlak
az útra, amelyen járnod kell;
Rajtad tartom szemem.
Ne legyetek értelmetlenek,
mint a ló és az öszvér:
amelyeknek fékkel és zablával kell szorítani az állát,
másként nem közelednek hozzád.
Sok csapás éri a bűnöst,
ám az Úrban remélőt irgalom övezi.
Örvendjetek az Úrban és vigadjatok, igazak,
ujjongjatok mindnyájan egyenes szívűek!
38. Zsoltár
Uram, ne vádolj engem bosszúságodban,
ne fenyíts meg haragodban.
Mert nyilaid belém hatoltak,
és kezed rám nehezedik.
Haragod miatt nincs ép hely a testemen,
bűneim miatt nincs nyugalma csontjaimnak.
Mert gonoszságaim elborítják fejemet,
és súlyos teherként nehezednek rám.
Rothadnak és üszkösödnek sebeim,
oktalanságom miatt.
Nyomorult lettem, egészen meggörnyedtem,
szomorkodva járok-kelek naphosszat.
Ágyékomat gyulladás lepte el,
nincs ép hely testemen.
Nagyon elgyötört és elcsigázott vagyok,
szívem fájdalmában kiáltozom.
Uram, előtted van minden vágyódásom,
sóhajom nincs elrejtve előtted;
Szívem vergődik, erőm elhagyott,
még szemem világa sincs velem.
Ha közelednek felém barátaim és társaim, megállnak,
akik velem tartottak, messze maradnak.
Tőrt vetnek, akik életemre törnek,
akik vesztemet akarják, álnokságot beszélnek,
s naphosszat cselt szőnek.
Én azonban, mint a süket, nem hallok,
olyan vagyok mint a néma, aki nem nyitja ki száját;
Olyanná lettem, mint az, aki nem hall,
mint akinek nincs védekező szó a szájában.
Mert reményemet, Uram, beléd vetem,
te meghallgatsz, Uram, én Istenem!
Hisz azt mondom: »Miattam sohase örvendjenek,
és ha lábam meginog, ne kérkedjenek fölöttem.«
Mert közel vagyok az eleséshez,
fájdalmam mindenkor előttem van.
Mert megvallom gonoszságomat,
és bánkódom bűnöm miatt.
De ellenségeim élnek és fölém kerekednek,
sokan vannak, akik igazságtalanul gyűlölnek,
akik a jóért rosszal fizetnek,
és bántanak, mert jóra törekszem.
Ne hagyj el engem, Uram, én Istenem,
ne távozzál el tőlem!
Siess segítségemre,
Uram, én szabadítóm!
51. Zsoltár
Könyörülj rajtam, Isten, irgalmad szerint,
könyörületességed szerint töröld el gonoszságomat!
Moss egészen tisztára vétkemtől,
bűnömtől tisztíts meg engem!
Mert elismerem gonoszságomat,
és bűnöm előttem van szüntelen.
Ellened vétkeztem, egyedül ellened,
s azt cselekedtem, ami előtted gonosz,
hogy igaznak bizonyulj beszédedben,
és igazságos a te ítéletedben.
Íme, gonoszságban fogantattam,
és bűnökben fogant engem az én anyám.
Íme, te a szív igazságát szereted;
bölcsességedet titokban kinyilatkoztattad nekem.
Hints meg engem izsóppal és megtisztulok,
moss meg engem és a hónál fehérebb leszek!
Add, hogy örömet és vidámságot halljak,
hadd ujjongjanak csontjaim, amelyeket összetörtél!
Fordítsd el bűneimtől arcodat,
töröld el minden gonoszságomat!
Tiszta szívet teremts bennem, Isten,
s az erős lelket újítsd meg bensőmben!
Színed elől ne vess el engem,
szent lelkedet ne vond meg tőlem!
Add vissza nekem üdvösséged örömét,
és készséges lélekkel erősíts meg engem!
Hadd tanítsam útjaidra a bűnösöket,
hogy hozzád térjenek az istentelenek!
Szabadíts meg a vértől, Isten, szabadító Istenem,
hogy nyelvem ujjongva hirdesse igazságodat!
Uram, nyisd meg ajkamat,
hadd hirdesse szám dicséretedet!
Hiszen nem kedveled a véres áldozatot,
ha égő áldozatot hozok, nem tetszik neked.
A töredelmes lélek áldozat Istennek,
a töredelmes, alázatos szívet, Isten, nem veted meg.
Tégy jót, Uram, jóságodban Sionnal,
hogy felépüljenek Jeruzsálem falai.
Akkor majd kedvedet leled az igaz áldozatban,
ajándékokban, egészen elégő áldozatokban;
Akkor majd fiatal bikákat tesznek oltárodra.
102. Zsoltár
A szegény imádsága, amikor bajban volt,
és panaszát az Úr előtt kiöntötte.
Uram, hallgasd meg imádságomat,
és kiáltásom jusson eléd.
Ne fordítsd el tőlem arcodat soha,
amikor engem szorongatás ér;
Hajtsd hozzám füledet,
amikor csak segítségül hívlak, sietve hallgass meg.
Mert füstként enyésznek el napjaim,
és csontjaim szárazak, mint a forgács.
A szívem, mint a lekaszált, kiszáradt széna,
még azt is elfelejtettem, hogy kenyeremet megegyem.
Annyit jajveszékel szavam,
hogy a bőr már a csontomra szárad.
A puszta pelikánjához hasonlítok,
olyan lettem, mint a bagoly a romok között.
Virrasztok és olyan vagyok,
mint a magános veréb a háztetőn.
Ellenségeim szüntelenül gyaláznak,
gyűlölőim összeesküdtek ellenem.
Bizony kenyér gyanánt hamut eszem
és könnyel vegyítem italomat
haragod és bosszúságod miatt,
mert felemeltél s a földre sújtottál engem.
Napjaim hanyatlanak mint az árnyék,
magam pedig mint a széna száradok.
De te, Uram, megmaradsz örökre,
és emlékezeted nemzedékről nemzedékre.
Te majd felkelsz és megkönyörülsz Sionon,
mert itt az ideje, hogy megkönyörülj rajta,
valóban itt az ideje!
Hisz szolgáid szeretik köveit,
és romjait fájdalommal látják.
De félik majd nevedet a nemzetek, Uram,
s a föld minden királya fölségedet.
Mert felépíti az Úr Siont,
és megnyilvánul dicsőségében.
Figyelembe veszi a nyomorultak imádságát,
és nem veti meg könyörgésüket.
Jegyezzék fel ezt a jövendő nemzedéknek,
hadd áldja az Urat az a nép, amelyet majd teremt.
Mert letekint szent magasságából,
lenéz az Úr a mennyből a földre,
hogy meghallja a foglyok jajgatását,
és megmentse azokat, akiket halálra szántak;
Hogy hirdessék Sionon az Úr nevét
és az ő dicséretét Jeruzsálemben,
amikor majd egybegyűlnek a népek és az országok,
hogy az Úrnak szolgáljanak.
Megtörte erőmet az úton,
rövidre szabta életemet. Így szóltam:
»Istenem, ne ragadj el engem életem közepén,
hiszen a te éveid nemzedékről nemzedékre nyúlnak.
Kezdetben megteremtetted a földet,
s a te kezed művei az egek.
Azok elmúlnak, de te megmaradsz;
Mint a ruha, mind elavulnak,
váltod őket, mint az öltözetet és elváltoznak.
Te azonban ugyanaz maradsz és éveid nem fogynak el.
Szolgáid fiainak mindenkor lesz lakásuk,
és utódjuk megerősödik majd színed előtt.«
130. Zsoltár
A mélységből kiáltok Uram Hozzád!
Istenem, hallgasd meg szavamat!
Legyen füled figyelmes
hangos esedezésemre.
Uram, ha a vétkeket számon tartod,
Uram, ki állhat meg Előtted?
Hiszen Tenálad a bocsánat,
hogy féljünk Téged.
Benned bízom, Uram.
Lelkem bízik az Ő szavában,
várja lelkem az Urat,
jobban, mint az őr a hajnalt.
Jobban, mint az őr a hajnalt,
várja Izrael az Urat,
mert az Úrnál van az irgalom,
és bőséges Nála a szabadítás.
Ő megszabadítja Izraelt
minden gonoszságától.
143. Zsoltár
Uram, hallgasd meg imádságomat,
figyelj könyörgésemre hűséged szerint,
hallgass meg engem igazságod szerint.
Ne szállj perbe szolgáddal,
mert senki sem igaz előtted az élők közül.
Íme ellenség üldözi lelkemet,
porig alázza életem,
sötétségbe taszít engem, mint a rég megholtakat.
Lelkem elszorul bennem,
szívem megdermed bensőmben.
Megemlékezem a régi időkről,
gondolkodom minden tetteden,
elmélkedem kezed műveiről.
Kitárom feléd kezemet,
lelkem Utánad eped, mint a szomjas föld.
Uram, hamar hallgass meg,
mert elsorvad a lelkem.
Ne fordítsd el tőlem arcodat,
mert olyan leszek, mint akik a sírba szállnak!
Add, hogy már reggel halljam irgalmadat,
mert Benned bízom;
Mutasd meg nekem az utat, amelyen járnom kell,
mert én Hozzád emelem lelkemet!
Ments meg engem ellenségeimtől,
Uram, Hozzád menekülök!
Taníts meg arra, hogy megtegyem akaratodat,
mert Te vagy az én Istenem!
A Te jó lelked vezessen engem egyenes földön!
Uram, nevedért tarts életben engem.
Vezess ki a szorongatásból hűségedben,
pusztítsd el ellenségeimet irgalmadban;
Semmisítsd meg minden üldözőmet,
mert én a Te szolgád vagyok!
